Üzenetek: 68
Csatlakozott:
2008-11-01
Vangelisről jut eszembe. Nekem a Blade Runner felvezetője alatt volt ez a mikor lesz már végre vége érzésem. Nagyon szép ott is Vangelis zenéje, de tényleg abszolút különálló és már-már idegesítő. :D
Előzmény (Kaszman): Én Vangelis filmzenéinél szoktam még ugyanezt érezni, külön hallgatni nagyon jó élmény, a film alatt viszont csak idegesítő, mintha külön menne a film meg a zene, úgy, hogy a kettőnek nem sok köze van egymáshoz. Túl markáns, nem lehet miatta figyelni a tartalomra....
"Amikor a fizikai test elpusztul, létezhet-e tovább a tudat, szellem a hálózatban, megtartva létezését és egyéniségét?"
http://terika.wordpress.com/




